|
Bo Carpelan
2006.09.15. 10:27
Bo Carpelan: Versek
Arra bredtem: valaki sikolt az udvaron
Gzszagra bredtem: halottak voltunk mind, halott voltam n is.
Arra bredtem, hogy kitrt a hbor, s lngol a ruhm.
Csnd volt krs- krl. Vsak apa horkolt megnyugtatan.
Annyifle katasztrfra brdtem mr.
Nyilvn gy edzettem magam a jvre.
A gyerekek olyan kicsik, hogy el lehet gzolni ket.
Vagy hegyes sveget nyomni a fejkbe, a kezkbe csillagos botot,
S krusban nekeltetni ket
Egy srmsi vodban, picinyke szkek
S hurks- harisnys lbak kztt
A gyerekek olyan kcisik, hogy a kezknl fogva lehet rngatni ket,
S ha levlna kar, ht visszavarni, aztn saorkba velk,
Vagy hagyni: had futkrozzanak fl-le az udvaron
Mg egyikk el nem iske, vagy sorablltani a gyerekhadat
S megmrtani a hidek npiskolai ferttlentben,
A sttben fl lehet gyjtani a szemket,
Hogy vilgtsanak, mint egy zseblmpasor.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
