Míg az elmúlt években gyakran már szombatonként eldőlt, milyen sors vár valakire a versenyen, a versenyzők idén képesek módszeresen hanyagolni az időmérőt, hogy cserébe előnyt szerezzenek a futamra. Megéri-e?

Örök igazság a Forma-1-ben, hogy a pontokat a versenyen osztják. E világmegváltó bölcsességgel aligha lehet vitatkozni, és a csapatok a rajtig bízhatnak abban, hogy ha rosszul is ment a hétvége addigi része, a futamon még minden kijavítható. Az utóbbi időben azonban az esetek többségében azt lehetett látni, hogy vasárnap többé-kevésbé ugyanaz az erősorrend jött létre, mint a kvalifikáción: az élről indulók az élen maradtak, a mezőny sűrűjében változatlanok voltak a tagok, és a sereghajtók hátul ragadtak.

Az előzés nehezebbé válásával és a taktikai fantáziátlansággal megnőtt az időmérő fontossága, ahol egyre élesebb küzdelem alakult ki. 2009-ben a Q1-ben megszokott volt, hogy a leggyorsabbhoz képest már 1 másodperces lemaradással sem lehetett továbbjutni, és Japánban, illetve Brazíliában az a különlegesség állt elő, hogy a rajtrács első nyolc helyén nyolc különböző istálló pilótája végzett - ilyesmire előtte csak az 1986-os Monacói GP-n akadt precedens. A kvalifikációkon minden egyes hiba, elvesztett tized pozíciókban megmutatkozó hátraesést jelentett, és utána sűrűn borítékolni lehetett, hogy mi lesz a végeredmény, ha nem jön közbe semmilyen fordulat.

Az idei évtől megint fordult a kocka, köszönhetően a Pirellik szeszélyesen viselkedő gumijainak. Mint köztudott, a mezőny hivatalos beszállítójává váló olasz gyártó azt a feladatot kapta, hogy rövidebb élettartamú abroncsokat gyártson, mint a Bridgestone, és ennek olyannyira eleget tettek, hogy a sportág történelmében a négy legtöbb boxkiállást hozó versenyt idén rendezték - és ezen viadalok közül kettőre - Isztambulban és Barcelonában - csontszáraz pályán került sor. Marco Maria Tronchetti, a Pirelli marketingjéért felelős vezető egyébként egy budapesti sajtótájékoztatón elárulta, nehezebb kevésbé tartós gumikat előállítani, mint strapabírókat.

Hagyományosan megfigyelhető, hogy egyes autók inkább az időmérőn, míg mások a futamon teljesítenek jobban. Ez alapvetően a gumihasználatra vezethető vissza, hiszen az abroncsokat gyorsan felmelegítő járművek előnybe kerülnek az időmérőn, a versenyen viszont hamarabb elfogyasztják a gumikat. Ebbe a kategóriába tartozik például az idei Red Bull és McLaren, a Ferrari és a Sauber pedig az ellenkező irányvonalat képviseli. Sebastian Vettel egyelőre jól járt az időmérős remekléssel, hiszen általában elhúzott a rajt után, kiépített néhány másodperces előnyt, így nem kellett tartani a DRS-es támadásoktól, és figyelhette, milyen taktikai lépéseket húznak üldözői. Sok mindent nem kellett nyilván tartani, mivel a menet közbeni tankolást beszüntették, és száraz időben ujjgyakorlattá vált az opciós (az adott hétvégi kínálatban a puhább) keverék használata egészen az utolsó boxkiállásig, amelynél felrakták az elsődleges, keményebb keveréket.

Mivel - részben kényszerből - ennyire egysíkúak lettek a stratégiák, a résztvevők elkezdtek trükközni. Az élmezőny, ha tehette, még a Q2-ben is az elsődleges gumival próbált továbbjutni a Q3-ba, ahol két etapot mentek a lágyabb keverékkel, megspórolva egy garnitúrát belőlük a versenyre. Hátrébb egyúttal egy sajátos hozzáállás alakult ki: mint kiderült, sokszor érdemesebb volt kiesni a Q1-ben - igaz, esetenként műszaki hibából kifolyólag -, hogy az extra szett friss gumikkal hatékonyabban lehessen támadni a versenyen, semmint szombaton felhasználni őket az egy-két hellyel jobb rajtpozíció reményében. Az idei tizenegy nagydíjon heten sikerült pontot szereznie egy Q1-es kiesőnek, és nem igazán elképzelhető, hogy lényegesen jobb eredményt értek volna el, amennyiben megmérkőznek a Q2-ben vagy a Q3-ban. Persze benne van a hiba is a pakliban, Sébastien Buemi a hétvégén például az összes rendelkezésére álló szuperlágy Pirellijét érintetlenül hagyta a kvalifikáción, melyek közül aztán nem mindegyikre volt szükség az eső miatt. Bár akadtak csúnyább hasra esések - emlékezzünk csak néhány régebbi baklövésre a Ferraritól, vagy Mark Webber kínai negatív meglepetésére -, mindez azt mutatja, hogy kezd ismét erősödni a futam szerepe a végkifejlet szempontjából, amivel mindenképp jól járunk, hiszen a vasárnapi összecsapás tovább tart, ráadásul ott több a kiszámíthatatlan tényező. És az eddig érinthetetlennek tűnő Red Bull is zavarba hozható.

Szerencsére immár zsinórban a második versenyen állt nagyjából egyforma szinten a Red Bull, a Ferrari és a McLaren, és az időmérőn is alaposan megizzasztották a címvédő gárdát. Lewis Hamilton 1, Fernando Alonso 2 tizeddel kapott ki Vetteltől, előbbi ráadásul feltehetően csak azért nem végzett a pole-ban, mert kétszer rontott utolsó mért körében. A német a 16 győzelmének csupán a negyedét jegyezte nem az élről rajtolva, és mindössze egyszer nyert az első sorból hátrébbról indulva. Nem véletlenül bírálta őt Eddie Jordan a hétvégén, miszerint könnyen összezavarodik, ha nem ő vezeti a rangsort. Vagy, mint a Hungaroringen kiderült, ha bizonytalan az időjárás. Vettel esőmenőként mutatkozott be az F-1-ben, 2007-ben a viharos Fujiban szenzációt okozva még az élen is állt a gyengécske Toro Rossóval, aztán a következő viadalon, Sanghajban megszerezte első pontjait, szintén esőben. Később ugyanígy sűrű csapadék kíséretében aratta első két győzelmét,viszont azóta nem alkotott nagyot esőben. A Magyar Nagydíjon is csak idő kérdése, volt hogy a szemmel láthatóan tapadáshiánnyal küszködő RB7-et mikor hagyja faképnél Hamiltont. Erre az 5. körben került sor, és úgy tűnt, a brit meg sem áll harmadik magyarországi sikeréig.

Mégsem így történt, mivel a korábbi évekhez képest meglepő módon eltérő taktikai repertoárral készültek az élcsapatok a folytatásra a boxkiállások 36. és 42. kör között lebonyolított harmadik fordulója után. A Red Bull párosa és Jenson Button a táv végéig megkapta a lágy Pirelliket, Hamilton és a Ferrarik viszont maradtak a szuperlágy gumikon, hogy utána még egyszer bemenjenek a boxba. Végre valami változatosság a haditervekben! Button két kör alatt 2 másodpercet faragott a Hamilton mögötti hátrányából, 5,6 másodpercre zárkózott fel csapattársához, aki tudta, bele kell taposnia a gázba, ha meg akarja őrizni nyerési esélyeit.

Innentől lavinaként zúdult Hamiltonra a balszerencse. Sietségében a 47. körben megpördült a sikánnál, és versenyzői ösztöneinek engedelmeskedve arra törekedett, hogy autóját minél előbb a normál menetirányba állítsa. A manőver során azonban figyelmetlen volt, az érkező Paul di Restának le kellett menekülnie az aszfaltról, hogy elkerülje az ütközést az MP4-26-tal. Emiatt hamarosan megírták Hamiltonnak a számára már oly ismerős büntetési cédulát a boxutcán való áthajtási kötelezettségről. Hogy jogosan-e?

Nos, az eset kivizsgálása mindenképp megmagyarázható, hiszen a Sportszabályzat 16.1-es pontjának értelmében a sportfelügyelőknek kötelessége szemügyre venni többek között az olyan incidenseket, amelyben valaki "leszorított egy másik versenyzőt a pályáról." Ezen nincs mit vitatni, di Restának nem maradt más választása, mint a tapadás szempontjából kevésbé optimális füvet igénybe venni, miután túl szűk helyet hagyott előtte a forgó McLaren. "Katasztrófa lett volna belőle, amennyiben nem teszek óvintézkedést" - mondta a skót. Ha katasztrófa nem is, egy hatalmas csattanás mindenképp bekövetkezett volna. Régebben volt már rá példa, hogy egy ilyen jó szándékú pörgésből karambol lett: 1996-ban Monacóban Eddie Irvine a Loews utáni jobbosban csúszott meg Ferrarijával, és amikor menetirányba állt, felnyársalta magára a két Mikát, az érkező Salót és Häkkinent. Művészet volt, előtte vele együtt összesen csupán hét autó körözött...de próbálkozott már ügyetlenül Pedro Lamy és Domenico Schiattarella is a hirtelen gázfröccs-kormányzás mozdulatsorral. Sőt, a minap fedeztem fel a tavalyi Ausztrál GP-ről egy amatőr felvételt, amelyen Alonso ijesztett rá az orvosi autóra és a két Virginre. Elnézést, hogy egy világbajnokot részben ilyen pilótákhoz hasonlítok, ám épp Hamilton manővere az, amelyik kilóg a sorból. A felsoroltak közül talán az övé hordozta magában a legkevesebb veszélyt, mégis ő bűnhődött meg a legjobban: a többiek közül csak Schiattarella kapott büntetést - egy 20 ezer dolláros bírságot, aminek kifizetését három futamra felfüggesztették...

Mivel nem akadályozta semmilyen fal, vagy bármilyen más tereptárgy, Hamilton tisztán nézhette, mi zajlik maga előtt, és kik jönnek a lassító felől. Szempillantás alatt kellett döntenie, és nyilván ott motoszkált az agyában, hogy másodpercek múlva ott fognak teremni fő vetélytársai, Button és Vettel. Ennek tudatában inkább 1. helyének, nem pedig di Restának a biztonságát helyezte előtérbe. Valószínűleg senki sem tudja rajta kívül, hogy merre tekintett, amikor elindította a "helyreállást" - ő azt állította, nem látta az érkező Force Indiát, amely egyértelműen benne volt a fedélzeti kamera látószögében. A Sportszabályzat 20.3-as pontja előírja, hogy a pályát elhagyó versenyzőknek meg kell győződniük arról, hogy biztonságosan, előnyszerzés nélkül tudnak visszatérni az aszfaltra. Bár itt nem pályaelhagyásról volt szó, a körültekintésnek meg kellett volna lennie.

Igen, de fel lehet hozni a brit mentségére, hogy épp a biztonság érdekében sietett annyira a megforgással. A zuhogó esőben a menetiránnyal szemben veszteglő McLaren komoly veszélyforrást jelentett, és a vészhelyzet elhárításának leggyorsabb módja a mielőbbi helyreforgás volt. Hamilton határozottan, teketóriázás nélkül hajtotta végre a manővert, nem bizonytalanította el a többieket. Sok vezetői hibánál előfordul, hogy egy másik versenyzőnek akaratlanul is irányt kell váltania, adott esetben kiszaladva a bukótérbe. Véleményem szerint kicsit túloztak a büntetéssel, egyetértek Martin Whitmarsh-sal: "Elég kemény ítélet volt" - jelentette ki a McLaren vezére. - "Nem volt agresszív mozdulat, ugye? (Hamilton) csupán megpördült, amit helyrehozott."

Ugyanakkor nem volt mese, Hamiltonnak muszáj volt átkaptatnia a boxutcán 100 km/h-s tempóval, további 15 másodpercet veszítve ezzel. Paddy Lowe, a wokingiak vezető versenymérnöke azt mondta, a pilóta a pozícióját tekintve még így is jobban járt, mintha türelmesen megvárta volna, hogy tiszta legyen az út a sikánnál. A számok nem ezt mutatják. Hamilton 7-8 másodpercet vesztett a hiba következtében, és amennyiben vár még egy kicsit, elengedi Vettelt és Buemit, találhatott volna egy kis szakadékot a mezőnyben - ami nem olyan könnyű, ha 21 autó osztozik a 4381 méter hosszú Hungaroringen -, méghozzá Alonso előtt, aki a kör elején 13,8 másodperces lemaradással követte a McLarent (és további 0,9 másodperccel nőtt a hátránya az első szektorban), és kb. 4 másodperccel állt Buemi mögött. A köztük lévő távolság pont elegendő lett volna Hamiltonnak, hogy kifogásmentesen megforogjon. De hát ez csak utólag derült ki, mint ahogy az is, hogy az újra eleredő esőben kár volt feltenni az intermediate abroncsokat.

A kezdetben szitáló csapadék felerősödött, és Jérome D’Ambrosio vállalta be először, hogy felrakja a köztes esőgumikat. Kerékcseréje hajmeresztőre sikerült, a belga sajátos belépővel, a fékezéskor megcsúszva piruettezve érkezett meg a Virgin szerelőihez, kis híján elsodorva a személyzetet. Ennyire talán nem kellett volna sietnie...ellentétben az előrébb haladókkal. Az élbolyból Nico Rosberg sprintelt ki először interekért, és mielőtt futott volna egy rendes szektoridőt, Webber, Vitalij Petrov, Rubens Barrichello, Heikki Kovalainen és Adrian Sutil és Pastor Maldonado is vizitált a depóban, majd érkezett Hamilton. Hamar világossá vált, hogy rosszul döntöttek: még az elvileg legvizesebb első szektorban senki sem ment gyorsabban a változatlanul slickeket használó Buttonnál, Vettelnél és Alonsónál, így egy-két körön belül az összes intermediate gumi visszakerült a garázsokba. Lowe, illetve Christian Horner is azt mondta, villámgyorsan kellett cselekedni, ennek tudják be a tévedést. "Reménytelen volt a radarban megbízni! Fel kellett nézni az égre, és megnézni, honnan fúj a szél. Egész nap figyeltük a radart, de az nem igazán volt pontos" - közölte a Red Bull csapatfőnöke.

Talán érdemes ilyenkor Buttonra vetni a vigyázó szemeket, aki ismét legyőzhetetlennek bizonyult a változó körülmények mellett. Bár ő maga azt mondta, vele is megesik, hogy téved, azért nem lehet véletlen, hogy győzelmeinek immár több mint felét legalább részben esős versenyen szerezte. Ugyanakkor nem érzi úgy, hogy kizárólag a csapadék és a helyes taktika segítette őt. "A megfelelő stratégiával mentem, de az autó is nagyon gyors volt. Utóbbi nélkül semmilyen stratégia nem segít" - nyilatkozta. Vettelnek mázlija volt, hogy ezúttal sem az verte meg őt, aki legközelebb áll hozzá a vb-tabellán, így tovább növelhette előnyét. Talán nem így történt volna, ha Hamilton baki nélkül letudja utolsó etapját a szuperlágy gumikon, és a frissebb lágy keveréken lendült támadásba az 1. helyért. Izgalmas hajrától lettünk megfosztva.