Jenson Buttonról úgy peregtek le a büntetések és a sportfelügyelői vizsgálatok, mint McLarenjéről az esőcseppek, és úgy tűnik, még a brit "áldozatai" sem akarták, hogy utólag elvegyék tőle a nagyszerű győzelmet...

Jenson Button vagy megsajnálta, vagy megirigyelte csapattársát, amiért olyan sok baráti csevejre hívták be a sportfelügyelők két héttel ezelőtt, és gondoskodott róla, hogy ezúttal vele foglalkozzanak többet. Hátha akkor megtanulják a nevét, és nem Jensen Buttonként hivatkoznak rá, mint tették a Kanadai Nagydíj 46-os számú dokumentumában.

2009 világbajnoka minden idők leghosszabb versenyét nyerte a rajt és a cél közt eltelt időt nézve, és mutatványaival elintézte, hogy a végeredmény csak további egy órával később váljon hivatalossá. Első kivizsgálásra szoruló jelenete épp Lewis Hamiltonnal történt. A McLaren boxutcai személyzete a 7. kör végén premier plánból figyelhette végig, hogy két pilótájuk egymást gyepálja a célegyenesben, és Button matricának nézve Hamiltont felragasztja őt a falra. Utána pedig, a 37. körben a boxból frissen visszatérő Alonsót penderítette ki.

Mindkét ütközést "versenybalesetnek" minősítette a négytagú bizottság - Garry Connelly, Roger Peart, Tim Mayer és Emerson Fittipaldi -, és a kárvallott felek meglepően visszafogottan vették tudomásul az ítéletet. Vajon azért, mert érezték, hogy Button semmi kifogásolhatót nem csinált? Hamilton azután rontott rá csapattársára, miután hibázott a sikánnál. Autóját finoman balra kormányozva kibújt a szélárnyékból, de közben a 4-es számú McLaren is elindult ugyanabba az irányba, egyre szűkítve a folyosót. Button minden bizonnyal nem vette észre Hamiltont a vízpermettől, mert pont annyira húzott rá tudatán kívül, hogy csapattársa ne férjen el az aszfalt megmaradt szélességében. Ráadásul a szabályokat betartva egyszer változtatott ívet.

A hivatalos indoklás jóhiszeműen feltételezte, hogy Button nem látta ellenfelét, és nagyjából ugyanakkor indult el balra a célegyenesben, mint pl. az előtte haladó Michael Schumacher, de azért nyilván Hamilton sem próbálta hevesen bizonygatni ennek ellenkezőjét. Házon belül a McLarennél sem akarnak feszültséget, az senkinek sem lett volna jó, ha a kieső Hamilton bemártja kollégáját. Így legalább Sebastian Vettel tőle is csak 18, és nem 25 ponttal távolodott el a pontversenyben. Gondolom, hogy az őt ért sérelmeken rendszerint hosszasan panaszkodó Alonsót is ez motiválhatta abban, hogy ne lihegje túl az ügyet. Ott egyébként is tényleg ártatlannak tűnt Button, mert övé volt a belső ív, és amennyire tudott, jobbra húzott.

A brit egyetlen, büntetést érő kihágásával senkinek sem ártott. A Safety Car első beküldése után nem figyelt a kijelzőjére, amely mutatta, hogy maximálisan mekkora tempóval mehetne. Button többedmagával már elkövette ezt a vétséget tavaly Valenciában, akkor utólag öt másodperces büntetést kapott. Furcsa véletlen, de gyakorlatilag Kanadában is mindössze ugyanennyit vesztett: mielőtt bement letölteni büntetését, Paul di Resta közvetlenül mögött haladt, és miután visszatért a boxutcából, kevesebb, mint hat másodpercre szakadt le tőle...Ennek hátterében a montreali pitlane sajátos kialakítása áll, amelyen keresztül le lehet spórolni az utolsó sikán, illetve az első kanyar bevételét, ráadásul Button az esőben relatíve többet nyert ezáltal, hiszen a mezőny lassabban haladt át az említett kanyarokon, mint száraz pályán.

Pedig Button pusztán a teljesítményével elérte, hogy ő kerüljön rivaldafénybe, nem kellett ehhez megannyi gyanús megmozdulás. Épeszű ember nem feltételezi egy futam után egy hatszor boxban vizitáló, féltávnál a 21. helyen szerénykedő versenyzőről, hogy nyert. Szerencsére az ezredmásodpercekért 300 km/h-s gépszörnyekkel harcoló F-1-es tagok jó értelemben véve nem épeszűek...Aki a 40. forduló végén megtette Buttont győztesnek valamelyik onlilne fogadóirodánál, nagyot kaszált. Bár szerintem aligha hitte volna bárki is, hogy 30 körrel később az ő neve áll majd a rangsor élén - kivéve talán őt. Amióta digitálisan nyilvántartják a körönkénti állást, még senki sem nyert menet közben ennyire hátul állva.

Ez a fickó tud valamit a csapadékról és a nedves aszfalt fizikájáról, amit más földi halandó nem. Lehet, hogy esőben jött világra - Angliában ez nem olyan nagy kunszt -, talán cumulonimbus volt a jele az óvodában, mindenesetre megint ő szagolta ki legelőször, hogy mikor melyik típusú gumit érdemes feltenni. A 8. körben ő vállalta be először az intermediate-eket, és kiderült, merészsége jó húzás volt. A 16. körben, mire végre tiszta lett előtte a terep, kapásból három másodperccel gyorsabb kört futott mindenkinél, kivéve Vettelt, akinél "csak" egy szekundummal bizonyult fürgébbnek. De jött a mindenki által enyhének jósolt eső, amely kétórás szünetet eredményezett. E nélkül Button már korán 2. lehetett volna, ha mindenki kiáll előle interekért. Helyette visszacsúszott a középmezőnybe, sokáig elérhetetlen messzeségbe kerülve a győzelemtől. Amihez maga kezdte kitaposni az utat, amikor Webberrel együtt felrakatta a slick abroncsokat, plusz kapott némi külső rásegítést is.

Az utolsó Safety Car több mint 10 másodperces előnyt vett el Vetteltől - a teljes futamon összesen kb. 25 szekundumot -, a német azonban bízott benne, hogy a táv végső részén sikerül okosan gazdálkodnia, és a kelleténél mérsékeltebb tempóban is ellavírozhat a célig. Elmondása szerint nem akart kockáztatni a gumikkal, és arra számított, hogy a többiek vele azonos tempót diktálnak majd. Úgy tűnik, andalítóan hatott rá mögötte Michael Schumacher jelenléte, aki egy darabig akarva akaratlanul jól játszotta a hátvéd szerepét, feltartva Webbert és Buttont. Pedig a McLarenes adott egy kis ízelítőt belőle, mit tud a szuperlágy Pirelliken, a boxkiállása előtti 28 másodperces hátrányát megfelezte az 56. körre. A 65. körre áthámozta magát Webberen és Schumacheren, és egyből egy 1:18-as körrel robbantott.

Vérszagot kapva Vettel után eredt, aki kétségbeesetten próbálta a bűvös 1 másodperces távolságon kívül tartani a McLarent, nehogy az a DRS segítségével faképnél hagyja őt. De ez már a veszett fejsze nyele volt, mire addigi tempóján gyorsítva reagált, Button még közelebb lopakodott hozzá. Utána nem bukott sokat, körönként 2-3 tizedet, ám a két környi tétovázása végzetesnek bizonyult. Az utolsó körben Button lőtávolban haladt, és csak azért nem kellett elsütnie fegyverét, mert Vettel hibázott. Hogy jó-e, hogy így dőlt a küzdelem kimenetele, és nem egy előzéssel?

Nos, én úgy gondolom, igen, hiszen abban az esetben Vettel esélytelen lett volna a védekezésre, és az ellentábor nyugodtan érvelhetne vele, hogy csupán a DRS segítette hozzá Buttont a manőver kivitelezéséhez. A címvédő megingása viszont megmutatta, hogy hiába lett tavaly bajnok, ettől még nem vált ideg nélküli robottá, ugyanúgy képes hibákra, mint zsengébb korában. Ami reményt csillant az üldözők felé, hogy Vettel sem érinthetetlen. A Red Bull pilótája elképesztő nyomást állt ki az előző két viadalon, Barcelonában és Monacóban összesen 1,768 másodperces előnnyel diadalmaskodott. Amennyiben kihúzza a leintésig az élen - amihez elég lett volna, ha mondjuk Webber csak egy körrel később hibázik Button előtt -, most is soványka 1 másodperc körüli fórral kellett volna beérnie, ami azért nem egy pulzuslassító tudatállapot. Olyan egyébként még nem is volt a Forma-1-ben, hogy valaki zsinórban három futamot nyerjen 2 másodpercnél kisebb különbséggel.

A DRS-hez amúgy kissé hiányos, illetve legalábbis az előírásnak ellentmondó használati útmutatót adtak Montrealba, mivel csupán egyetlen észlelési pontot jelöltek ki két zónára. Sorra érkeztek ezzel kapcsolatban a nézői kérdések a BBC-hez, hogy be lehet-e dönteni a hátsó szárnyat a második zónában akkor is, ha az elsőben valaki sikeres támadást hajtott végre. És igen, be lehetett, noha a Sportszabályzat 3.18.1 "kizárólag előzési szándék" támogatására engedélyezi a DRS használatát. Ennek dacára a légellenállás csökkentésére úgy is volt mód, hogy egy autó előtt nem haladt egy másik, ami egy újabb furcsa megoldást okozott az FIA részéről.

Miközben a McLaren vasárnap élt, mint hal a vízben, a Ferrari levegőért kapkodott. Pedig a szombatjuk olyan szépen alakult, Alonso és Felipe Massa is csupán két tizeddel kapott ki Vetteltől, ami a kvalifikációs problémáik ismeretében imponálóan kis hátrány. Maranellóban nem tagadják, a montreali pálya sajátosságai közrejátszottak a lemaradás csökkenésében, viszont legalább ennyi önerőt is hozzáadtak ehhez a fejlesztésekkel.

A csapat némi lélegzetvételhez jutott a kemény gumik átmeneti száműzésével, ám a különbség nemhogy fogy, inkább hízik Vettel és a Red Bull mögött. Alonsónak peche volt az interekre váltás rossz időzítésével, Massa meg úgy felidegesedett Kamui Kobayashi mögé beragadva, hogy kisebb balesetet szenvedett. Minden erővel próbálta áthárítani a felelősséget a véleménye szerint előtte botorkáló Narain Karthikeyanra, azonban a belső kamerás felvételeken egyértelműen látszik, hogy a brazil kapkodva kerülte ki a Hispaniát, feleslegesen sietve a száraz ívre való visszatéréssel. Nem attól csúsztak meg slick gumijai a nedves részen, hogy hirtelenek kellett kivágnia Karthikeyan mögül, hanem attól, hogy túl hamar próbált visszasorolni elé.

Tavaly hasonló módon kezdte a felzárkózást a Ferrari, Valenciában hatékonynak vélték a fejlesztéseiket, azonban a futam a külső körülmények miatt balul sült el számukra. A kikötői pályán kiderül, idén képesek-e fordítani a bajnokság menetén, mert ha a következő nagydíjon sem kapják össze magukat, valószínűleg búcsút inthetnek 2011-es vb-álmaiknak.