Frontálisan...

Újságot olvasol. Nem tartozik a szenvedélyeid közé, hogy a napi sajtót böngészd, de ha kinn van az asztalon, azért csak belelapozol. A rendőrségi híreket keresed, a többi nem érdekes. Átfutod a címeket. Egy, kettő, három... négy közúti baleset. Semmi több.

         Két gázolás, a harmadikban egy ittas sofőr egy fának hajtott. Súlyos, de nem életveszéley sérülésekkel kórházba szálították. A harmadik már súlyosabb. Egy személygépkocsi szabálytalanul próbált előzni, és összeütközött egy busszal. A busz az árokba fordult. Huszonkét utasból nyolc meghalt, további hét életveszélyesen megsérült. A többiek állapota stabil.

         Unottan félrerakod az újságot. Semmi érdekes. Miért nem történt inkább egy bankrablás, túszokkal, és két- három halottal? Abban legalább dráma van... Gondolod még cinikusan. Utána már nem érdekel. Mész a dolgodra.

         Aztán egy szép napon utazol valahová. Autóba ülsz. Jó a társaság, sokat nevetgéltek. Aztán, ahogy mentek az országúton, szirénát hallasz. Egy mentőautó az. Hamarosan a baleset helyszínére értek. Két kocsi frontálisan ütközött, egy harmadik pedig már nem tudta őket kikerülni.

         Útközben megfigyeled a roncsokat. Az egyik csak kissé behorpadt, míg a másiknak teljesen összetört az eleje, és így a kocsi rövidebbnek látszik úgy fél méterrel. A harmadik autót nem is látod, valószínűleg elnyelte az út melletti árok.

         A rendőrök javában dolgoznak. Túlélőket nem látsz, minden bizonnyal a mentőautóban vannak már azok, akiknek a sors más halált szánt. Az út szélén hever egy fekete zsák, a helyszínelők arckifejezéséből ítélve lesz még több is.

-         Hehe, hulla van!

-         Hajtsál vissza egy kicsit, hadd nézzem már meg!

-         Mit néznél, a zsákba nem látsz be – poénkodnak útitársaid.

Neked azonban a viccelni való kedved már elszállt. Magadba mélyedve bámulsz ki az ablakon. Bár nem szívesen vallod be a barátaidnak, megrázott, amit láttál. Talán az autómaradványok ráztak meg, taláb a nejlonzsák. Valaki, aki néhány perce/ órája még jókedvűen vezetett, sőt talán nem is vezetett, csak ült az autóban, meghalt. Egy egyzserű balesetben.

         Legközelebb, amikor napilap kerül a kezedbe, megint a rendőrségi hírekhez lapozol. Most azonban nem futsz át tizenkettő- egy- tucat típusú baleseteken, hanem elolvasod őket. Egyenként elképzeled magad elé a roncsokat és a zsákokat, szám szerint annyit, ahány halottat írnak. Amikor végeztél, félretolod az újságot. Mégiscsak van dráma ebben is. És egyszer, ha autóba ülsz, talán majd óvatosabban vezetsz...